2009. július 28., kedd

Álmaink

Megszámlálhatatlanul sokan foglalkoztak azzal, hogy mi is valójában az álom. Az ember mindig döbbenten állt az előtt az élmény előtt, amelyet saját álmai jelentettek, amelynek alvás közben részese volt, és amelyre felébredése után többé kevésbé vissza tudott emlékezni. Mi is valójában az álom? Mi vagy mik azok a tényezők amelyek hatására létrejön az álom? Mi lehet a fiziológiás szerepe az álomnak? Ezekre a kérdésekre jelenleg senki se tudja a biztos választ, csak feltételezések, teóriák vannak.

Különböző elméletek:

Egyes tudósok szerint, az álom "kaotikus rendetlenség, a gondolatok szabadjára engedett fantáziálása". Vannak olyan álmok, amelyeket kívülről jövő érzés vált ki, s amelyet az érzékek az álom elernyedésében fognak fel. Vannak esetek, amikor az álom egyértelműen az ész befolyása alul kiszabadult tudattalanunk megnyilvánulása, mely ekkor minden megkötöttség nélkül engedi át magát belső késztetéseinek. Ilyenkor kerülnek felszínre az ébrenléti állapotban csak megsejtett félelmek és remények, amelyek az álom idején továbbfejlődnek és megvalósulnak. Az álom felszínre hozhatja azokat az emlékeket is, amelyeket csak a tudattalan fogott fel. Freud számára az álom az éber öntudat leginkább elleplezett, leginkább eltitkolt vágyainak megvalósulása. Olyan biztonsági szelep amelynek révén elfojtott vágyainkat el tudjuk viselni. Az okkultisták úgy gondolják, hogy amikor álmodunk, lelkünk szabadon léphet a másvilágba,ahol is felfoghatja valamely szellem intelmeit, vagy pedig saját képességei jóvoltából beleláthat a jövőbe.
A kutatásokból annyit biztosan tudunk, hogy az álmodás egy természetes folyamat, mely minden egészséges embernél alvás közben létre jön. Egy átlagos alvásnál ami pl.: 8 óra, ötször, hétszer álmodik az ember. Kísérletekből tudják, hogy az agy ilyenkor "alfa" hullámokat termel. Azt a személyt, akit ilyenkor (álmodás közben) felébresztenek, minden esetben emlékszik az álmára. Ez arra enged következtetni, hogy mindenki álmodik, csak nem mindenki emlékszik vissza az álmaira. Az álmok tartalmát sok tényező befolyásolhatja. Az álom függ egyrészt az adott környezettől, ahol éppen alszunk, (nem mindegy, hogy otthon a megszokott ágyunkban alszunk biztonságban, nyugodtan vagy pl.: egy mentőállomáson ahol azzal a tudattal alszik el az egyén, hogy bármelyik pillanatban megszólalhat a riasztást jelző csengő, melynek a megszólalása után minél hamarabb a mentőautóban kell lenni és indulni a megadott helyre) a környezeti hatásoktól, a hangoktól, a fényektől amelyek alvás közben érnek minket, de attól is, hogy aznap vagy a következő nap milyen eseményeken megy keresztül az ember. Ezenkívül még valószínűleg számtalan dolog befolyásolhatja, melyekre talán még nem is gondolunk. Nézzünk mindegyikre egy példát:

A környezet hatása:


Egy nyugodt környezetben alszik el a vizsgált személy, aki pontosan a megszokott rendben evett, mosakodott és ment lefeküdni. Elalszik, majd 4-5 órai alvás után mellé állunk és egy bögréből vizet kezdünk csorgatni egy másik bögrébe, majd vissza. A hang eredményeként hamarosan felkel és elmegy a dolgát végezni. Normális esetben minden bizonnyal reggelig nem ment volna WC-re a kísérleti személy. Megkérdezve, hogy mit álmodott, az esetek túlnyomó többségében az álom tartalma kisebb-nagyobb eltérésekkel, egy olyan álom, ami kapcsolatban van a víz csordogálásával, a víz "hangjával". Álmában ezt követően pillanatok alatt erős vizelési ingere támadt, mire ő felkelt és kiment a WC-re. Ez a külső inger egyértelmű hatása. Ami közös vonás tapasztalható, az az, hogy az inger hirtelen jelentkezik és legtöbbször átírja az álmot úgy, hogy kapcsolódjon az eseményhez vagy úgy, hogy az álom folytatása egyáltalán nem kapcsolódik az eredeti álomhoz. Persze az is lehetséges, hogy ez az első álom, így nincs álom amit át kellene írnia, illetve meg kéne változtatnia. Az már egy másik kérdés, hogy az érintettek egy része, miért csak az álom végére emlékszik akkor, amikor pedig már álmodott előtte. Ilyen helyzetekben fordul elő az is, hogy azt álmodja, hogy kint van a WC-n és pisil. A valóságban eközben bepisil, de ahogy ezt megérzi, riadtan ébred fel és megy ki a WC-re. Ennek oka valószínűleg az, hogy nagyon is életszerűek az álmok, így amikor az álmában kint van a WC-n, ténylegesen ellazítja a megfelelő záróizmokat és ennek eredményeként valójában is ürül a vizelet és ekkor jön a visszajelzés melyet a lábán folydogáló vizelet okoz. Ez az a pillanat amikor felébred az adott egyén.


A napi események uralják az álmot:

Tipikus diák példa, amikor egy nagyon fontos vizsga előtt áll a diák és még az álmában is ez jelenik meg. Például megálmodja, hogy mekkora szerencséje lesz, mert nem veszi észre a tanár, amikor ő éppen puskázik vagy megálmodja, hogy milyen rendes lesz vele a tanár, mert feltesz neki egy mentőkérdést. Na persze az is előfordulhat, hogy még az álmában se tud felelni a tanár kérdésére a diák. Ez is egy érdekes kérdés, hogy itt a diákok álmának az eredménye mikor pozitív illetve mikor negatív. Ez minden bizonnyal a diák természetéből adódhat vagyis optimista-e az adott diák vagy pesszimista-e. Ennek a ténynek az eredménye fog tükröződni az álmában.
Az álmok keletkezését és tartalmát valószínűleg több tényező is eredményesen befolyásolhatja: - egy külső inger hoz létre egy álmot, - egy probléma megoldására születik az álom, - egy még igen enyhe érzés nyilvánul meg az álom tartalmában, (ez lehet akár egy megérzés is, ESP (extra-sensorial perception)) - azt a sok információt rendezgeti agyunk, amelyet a nap folyamán beszereztünk (itt jegyzem meg, hogy minden bizonnyal ezek az álmok vannak többségben). Vizsgáljuk meg ezeket részletesebben!


Egy külső inger hoz létre egy álmot:


Az ilyen esetekben, mint azt az imént is láthattuk döntő befolyása van azoknak az ingereknek, amelyek alvás közben érik az embert. Téves az a nézet, hogy álmunkban nem hallunk, nem látunk, nem érzünk semmit sem. Az igaz, hogy például a látás nem játszik szerepet, hisz nem éri fény a szemünket, de ennek ellenére, ha pl.: valakinek a csukott szemére erős fényű lámpával rávilágítanánk (alvás közben), az a személy rövidesen felkelne, ugyanis az a fénymennyiség, mely a csukott szemén átszűrődik az már elég ahhoz, hogy ingerületet hozzon létre a szem retináján (természetesen itt az egyéni érzékenység is szerepet játszik). De arról is tudunk, hogy pl.: pont a szem az az érzékszervünk melynél akár nyomás hatására is ingerület jöhet létre a szem receptorain így a nyomásváltozás is létrehozhat "álképet". De biztosan előfordult már mindenkivel, hogy olyan helyen aludt, ahol nem volt sötét. Biztos, hogy nem aludt olyan kellemesen, mint sötétben. Hallásunk pedig egyenesen kivirágzik, hisz nem hall annyi "idegesítő" zajt, sőt a nagy csendben a fül úgy alkalmazkodik a csendhez, hogy a gyenge hangokat felerősíti, így a legkisebb hangot is érzékeli, melynek a következménye az, hogy ha ezt az ingert nem nyomják el erősebb ingerek (pl.:a holnapi randevú gondolata), akkor ezek a hangok beépülhetnek és be is épülnek álmainkba (mint olvashattuk azt korábbi példánkon).

Egy probléma megoldására születik az álom:

Adva van egy olyan probléma, melyen egész nap tőrjük a fejünket, de ennek ellenére sehogy se jövünk rá a megoldásra. A kérdés nagyon fontos számunkra, így minél hosszabb ideig gondolkodunk rajta, annál jobban gyötörjük magunkat vajon mi tévők legyünk. Eljön az alvás ideje, amikor is az agy működése legalább annyira átrendeződik, mint a szervezet egésze. Az agy bizonyos részei intenzíven működnek, míg a test egyéb szervei aktív pihenésen esnek át. Logikusan következik, hogy ilyenkor az agy jobban képes feladatok megoldására, mint ébren, hiszen akkor még több feladatot kell elvégeznie. Biztos volt már mindenkinek olyan élménye, hogy este lefekvéskor egy probléma járt az eszében, és amikor reggel felébredt , csak a fejére csapott, ezt mondván: "Hogy ez eddig nem jutott eszembe!" Több kutatóról is szólnak efféle történetek, hogy így fedezte fel ezt és ezt pl.: Kekulé is így fedezte fel a benzol gyűrűt. (Legalábbis egyes elbeszélések szerint.)
Egy igen enyhe érzés jut kifejezésre az álom tartalmában (ez lehet akár ESP is):
Az emberi szervezetben a betegségek fokozatosan alakulnak ki, de a betegséget a szervezet korábban észleli, mint ahogy a fájdalmak és az egyéb tünetek azt jeleznék. Az organikus elváltozásoknál a betegség megjelenhet álom formájában is, ugyanis az enyhe ingert, az erősebb ingerek elnyomják az ébrenlétben, így nem tudatosul bennünk. Azonban alvás közben ezek az enyhe ingerek is tudatosulnak, de mivel alszunk az álmunkra fejtik ki a hatásukat és alakítják álmunk tartalmát. Az ESP is hasonlóan működik alvás közben. Az "érzéken túli érzékelés"-ről tudjuk, hogy komoly erőket igényel. Még azoknál is, akiknek e képessége születésüktől fogva erősebb (pl.: ikrek esetében), így teljesen érthető, hogy miért jelentkezik ez a jelenség alvás közben gyakrabban. Azt is tudjuk, hogy az ilyen jelenség létrejöttekor az agy ugyanúgy "alfa" hullámokat bocsát ki, mint amikor az álomképeket érzékeljük. Ez a furcsa egybeesés is valószínűleg szerepet játszik az álom befolyásolásában illetve megalkotásában.


Azokat az információkat rendezgeti agyunk melyeket a nap folyamán szereztünk:

Minden bizonnyal ez történik leggyakrabban álmodás közben. Az a számtalan álomelemzés, melyet a kutatók végeztek, arra enged következtetni, hogy az a "látszólagos" zagyvaság, ami álmainkban szerepel, nem lehet más, csakis az információk rendezése, esetleg lelki folyamatok olyan megnyilvánulása, mely a vizualizációra és a hangok elemzésére hat az agyban. Az álmok gyorsan válthatják egymást anélkül, hogy bármiféle logikai összefüggés lenne köztük. (Legalábbis semmiféleképpen nem olyan egyszerű, egy-két lépcsős összefüggést kell keresni köztük, mint pl.: egy egyszerűbb algebrai matematikai feladatnál.) Ennek a magyarázata valószínűleg a gondolatok és az ingerek igen gyors váltakozásában keresendő, illetve abban, hogy az erősebb ingerek egyszerűen elnyomják a gyenge ingereket és ily módon nem hatnak az agy bizonyos részeire. Azonban az is elképzelhető, hogy a gyengébb ingereket csak befolyásolják az erősebbek és egy összhatás jut érvényre. Az álmokat mindig csak az egyén elmondása alapján ismerhetjük meg, így nagyon fontos, hogy az álmot milyen hűen tudja visszaadni, hisz ami számára apró lényegtelen részletnek tűnik az lehet, hogy számunkra, az elemző számára fontos. Az álmok "megjelenése" bizonyosan függ az egyén vizuális és audiális képességeitől. Van aki színesben, van aki fekete - fehérben látják álmaikat. Van aki "hall" is álmodás közben, van aki nem. Az álmokat legelőször nem könnyű felismerni, de meg lehet ezt tanulni. Az álmok felismerése azért okozhat komoly nehézségeket, mert az álmok többségét úgy éljük meg, hogy fel sem tűnik, hogy esetleg a halott nagyapánkkal beszélgetünk. Az álmokat teljesen életszerűnek, valóságosnak éljük meg, éppen ezért már csak reggel döbbenünk rá - ha egyáltalán emlékszünk rá - , hogy álmodtunk, mikor ráébredünk arra, hogy a nagyapánk már rég meghalt. Szerencsére azonban vannak egyértelmű jelek, melyekből ki lehet következtetni, hogy az adott pillanatban álmodunk-e vagy sem. Ilyen például, hogy a legtöbbször, olyan eseményben van részünk ami a "valódi" életünkben nem fordulhat elő pl.: körülnézünk, de úgy, hogy többször körbefordul a fejünk, mintha csak egy csavar lenne. Az aki felismeri, hogy álmodik (természetesen álmodás közben és nem utána) annak csodálatos élményekben lehet része. Bele tud szólni, alakítani tudja az álmait, ha akarja. Ezt persze nem teszi mindenki aki felismeri, hogy ő "most" álmodik, de az bizonyos, hogy aki erre a felismerésre jut álmodás közben, az sokkal könnyebben vissza tud emlékezni az álmaira. Az álmokba való beleavatkozás lehet, hogy helyes lehet, hogy nem. Ezt aligha tudjuk megítélni (ez valószínűleg függ az álom típusától is), az viszont biztos, hogy az álmokban véghezvitt cselekedetek hatással vannak az "éber" életünkre. Ezt kísérletekkel is ellenőrizték pl.: ha valaki sportol, az az álmában is edzhet és ennek a hatása le is mérhető. Az "álomedzés" eredményes lehet a mozgások finomításában, tökéletesítésében. Ragyogóan lehet a hibásan bevésődött mozdulatokat korrigálni. Ehhez hasonló technika figyelhető meg a keleti harcművészeteknél is, ott ugyanis az edzéshez tartozik a meditálás, melynek különböző technikái ismeretesek, köztük olyan is, melyben a meditálok a komoly koncentrálással elérik az "alfa" állapotot melyben mások álmodnak és a meditálásban elképzelik a tökéletes mozgást, mely jelentősen segíti őket, annak pontos kivitelezésében. Az álmok megismeréséből, elemzéséből sok mindenre lehet következtetni, ezért is fontos azok feljegyzése, elemzése. A pszichológia már régen foglalkozik az álom elemzésével, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ez komoly és nehéz feladat, hisz az álmok megértéséhez először is meg kell ismerni az adott személyt, mert csak ezután leszünk képesek értelmezni és rendszerezni az álmait. Az álmok csoportosításával és elemzésével több neves pszichológus is próbálkozott, (pl.: S. Freud, A. Adler, C. G Jung, H. Bergson) de az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem lehet egyfajta sablon szerint elemezni az álmokat. Ezt bizonyosan viszont csak úgy lehetne bebizonyítani, hogy egy olyan személyt vizsgálunk meg, kit eléggé ismerünk, ugyanakkor ő még semmiféle álomjelentésekről nem hallott. Ugyanis azoknál a személyeknél, akik már hallottak álomjelentésekről nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy pl.: egy adott esetben nem-e tudatosan befolyásolja, "produkálja" az álmát (tegye ezt akár tudat alatt, akarata ellenére). Azzal is számolni kell, hogy az álmokban megjelenő képek az agy asszociációs képességét "felhasználja" pl.: A futó álmot, a előrejutással, a törekvéssel, a küzdelemmel azonosítják. Nem is kell nagyon elvonatkoztatnunk, hogy mi magunk is belássuk ez a kép ki is fejezi ezeket a motívumokat, de ez még nem jelenti azt, hogy minden álomnak egy sablon mintájára meg lehet mondani a jelentését, de azt se jelenti, hogy a minden álomnál az agy ily módon beleszól az álomnak a kialakításában. Éppen ezért nem célra vezető (ámbár segítséget nyújthat) az a módszer, ha egy sablon mintájára próbálnánk minden álmot megfejteni. A megoldás az egyén életében van, annak minden mozzanatának lehet jelentősége. Azt kiválasztani, hogy melyik álomban minek van jelentősége, csak egyes esetekben lehet tudni pl.: egy lelkileg összetört személy álmaiban megjelenő képek igen jól elemezhetőek, ha ismerjük a személy lelki problémájának a kiváltó okát. Éppen e nagy összetettség miatt (egészséges ember esetén) igazán helyesen csak az adott személy képes az álmainak a jelentését megfejteni, ha egyáltalán van valami értelmes jelentése. Álmaink gazdag lehetőséget nyújtanak arra, hogy a legelegánsabb módon - s ha lehet, minél diszkrétebben - hatoljunk be saját tudatalattink mélységeibe, s ismerjük meg magunkat még alaposabban. Így az a személy, aki megtanul emlékezni az álmaira, sokkal jobban megismerheti önmagát, hisz gondoljunk csak bele életünkben kb. 200000 órát alszunk 20 - 25 évet és ebből kb. 4 évet álmodással töltünk. Az emberek többségének ez a 4 év egyszerűen nem létezik, de aki emlékszik álmaira annak élete 4 évvel "hosszabb". Ezzel a 4 évvel sokkal teljesebb, és érdekesebb lenne az emberek élete, ezért érdemes lenne, ha mindenki megtanulna visszaemlékezni az álmaira. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig emlékezne az álmaira csak akkor, ha azt ő is akarná.



Szerző: Szörényi Zsolt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Linkwithin

Related Posts with Thumbnails