2009. július 27., hétfő

Mondd szeretsz, szeretsz...

Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak kakukknótához hasonlítanak, emlékezz rá, hogy se mező, se domb nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb újul tavasszal s kizöldül a mag. Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak sötétben zeng el és kétség borong nyomában. Ismételd ... szeretsz ... Ki fél, hogy a rét túl sok virággal veres, s az ég túl sok csillaggal ékszeres? Mondd szeretsz, szeretsz ... Hangod úgy zenél mint ezüst csengő, újrázva ... Beszélj: de ne feledd, hogy némán is szeress...
(Anonymus)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Linkwithin

Related Posts with Thumbnails