2009. augusztus 18., kedd

Csókkal ébresztelek...

Csókkal ébresztelek,
ha ismét a hajnal közeleg
még megmártózom karodban,
szádra mosolyt, tüzet lehelek
mikor indulsz, szemed fényét
elzárom estig magamba,
ahogy a föld a napfényét,
bányák mélyén, szikrázó aranyba,
ha a nappal már lefelé csordogál,
s az est szét folyik az égen
mint a tinta boldogan várom,
hogy újra ölelj, s ismét tiéd legyen
szívem minden titka

/ Csak úgy…/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Linkwithin

Related Posts with Thumbnails