2009. augusztus 24., hétfő

Szorít a sötét...

Szorít a sötét nincsenek fények
a csillagok egyszerre kiégtek
magamnak suttogom -nem félek
nem félek bátorság, ne sírj,
reggel a nap éled,
bársonyos kezével arcod melengeti
az összes sötét felhőt elkergeti
madarak éneke költözik szívedbe
két kis pacsirtád zeng majd a füledbe
nehéz az este fekete palástja
vállamon súlya a lelkem is leássa
édes égbolt- miért is nézem
kinyújtott kézzel naivan remélem elérem,
s mikor ismét elfáradt karom
könnyesen látom, a semmit markolom
s elhiszem mert akarom, hogy semmiből szőtt álmaim
reggel visszaragyognak ablakomon.
/ Csak úgy/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Linkwithin

Related Posts with Thumbnails