2009. szeptember 20., vasárnap

Csak úgy és Lacel "találkozása"

Miért, hogy mi másoknak frissen csorduló méz
Rózsákat vörösre festő lehelet
Az nekem csak ajkamon sápadt rúzs
Szememben fájó seb lehet
S mi tavaszi ébredés nárciszok násza
Nekem tüzes vas sistergő szívem pitvarába
Mily sós a könny mely lecsordul arcomon a számig
S ott szétterül mint Neved, s beleég húsomba mindhalálig
Meglehet hogy a fény gyermekei kik osztoznak a kegyen
Hogy a szerelem káprázatos keze
Meztelen remegő vállaikon legyen
Jő rájuk a reggel az új nap hajnala
S lám mégis, nekem!
Így lesz az éltető Nap ártatlanul a Harmat gyilkosa.

/ Csak úgy/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Linkwithin

Related Posts with Thumbnails