2009. szeptember 20., vasárnap

Fekete minden, árnyak suhannak...

Fekete minden, árnyak suhannak
a hold sápadtan világít,
éjjel van a vad naklecsap
rám a sötét mellkasom feltépinézem
ahogy szívem, utolsó csepjét vérzitán
már nem is bánom,szem lesütve
várom zokogok, könnyem pereg-Édes,
Drága Napfény, ha tudnád mennyire szerettelek;
nem küzdök tíz körömmel a boldogságot kutatva lelkem
darabokban, állok magam föl-s megadva
egy hang sem jön torkomon, nem ordítok ziláltan
vissza , vissza gondolok mi volt mit eddig találtam
már nem is vergődök,csendben hátra dőlök,
és hagyom, hogy az éj vadjai lakmározzanak húsom,csontjaimon.

/ Csak úgy/

2 megjegyzés:

Linkwithin

Related Posts with Thumbnails