2009. szeptember 5., szombat

Hívna már....., vágyna már...

Hívna már a hang
a belsőt szaggató,
vágyna már a kar
ölelve volna jó,
hogy is mesélhetném el
milyen,
mikor az édes arc
tenyeremben megpihen,
ahogy a felkelő nap
a földet simogatja,
ahogy a csendes kis patak,
csobbanó csókját, a medernek adja,
ahogy az ormokat a lágy felhő
magába zárja,
ahogy nyári éj,minden csillagával,
ráborul a tájra,
hívna már a száj
a mindig szomjazó,
szemed tiszta fényében
tükröződni volna jó,
lehetnék-e apró vér lemez
ereidben suhannék sebesen,
s Te magadban hordoznál
örökkön kedvesem,
vagy lehetnék tüdődben
lágy szövet,
mely érted, Neked
az oxigént szűri meg
bármi lehetnék.
Csak mi legyünk egymásban,
alakuljunk át vagy szülessünk újjá,
eggyé kapcsolódva, örök körforgásban.

/ Csak úgy/

2 megjegyzés:

  1. Beatiful szöveg
    Deep szöveg
    Találkozó a lelkek, akik járni a világot és a test
    Csókok

    VálaszTörlés

Linkwithin

Related Posts with Thumbnails