2009. szeptember 18., péntek

Kilépek az ajtón, ...


Kilépek egy ajtón, indulok lágy, szerelmes dallamot dúdolok lábam a föld felett lépked,vágytól lebeg egyenest hozzád, feléd, őrülten siet s közben egész úton azon jár eszem ahogy kezem arcodra teszem ahogy lassan szádhoz ér a szám s Te magadhoz vonsz s a szemembe nézel egy forró csók után egyetlen pillanat ezer év míg hozzád nem érek és száz szerelmes óra is másodperc csupán, ha ölellek Téged jég s a tűz csap össze oly erővel, s sziklákat romból mint, ahogy hevünk tőr fel s szüntelen tombol ölelésed erőm s menedékem s Te pihensz keblemen mosolyom tükrében nem árthat vad, sötét vihar, hisz csodásak a napok míg lelkem melegíti lelked, s szorít édes karod
/ Csak úgy/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Linkwithin

Related Posts with Thumbnails