2009. szeptember 2., szerda

Untitled

Kitárt mellkassal, lelkem kibontva léptem feléd
csupasz szívem, megcáfolva az élet ütemét
nem dobogott már magamért.

Neved zengte szabadon,
szárnyalt, mint a sas magason s
zuhant, porba, egyetlen szavadon.

Karod, mely derekam fonta át szeretve
szemed, mely mélyre fúrt szemembe
kezed, mely simogatva emelt az egekbe.

Egyetlen perc alatt mindent feledve
pörölyként sújtott le, vaksötét verembe,
s mint mikor hirtelen csap le a fagy, deret lehelve
úgy hasított csontomig a szó, meztelen testem köré jégfalat emelve.
Kutattam íriszed univerzumát, szemem messzire a végtelenbe látott
meglelem - e még benne az értem izzó lángot
vagy, eztán, csukott szemekkel fagyosan járom a világot

/ Csak úgy/

2 megjegyzés:

  1. Szia Lacel, Köszönöm és átadom Csak úgynak! Biztos nagyon fog örülni a dícséretednek. Gyere máskor is várlak szeretettel! Bezga

    VálaszTörlés

Linkwithin

Related Posts with Thumbnails