2009. szeptember 4., péntek

Tánc

Lábam lábadon, lépted- léptem,
egy minden mozdulat, vérünk egy keringésben,
mint összenőtt testek- a látvány oly csuda volt,
miközben ajkad, lágyan, ajkamra forrt.

Derekamon, akár az inda, fonódott a szerelem
mert édes karodtól szorítva, a világ forgott velem
mennyi, mennyi forró érzés repesztette mellemet s
zemem szegeztem szemembe, s húsom csontig remegett.

Úgy érte csókod a vállam,
ahogy eső a földet a szavannában,
szomjaztam szüntelen, szerelmes óhajom nem apadt,
mint termés a földeken, a forró júliusi nap alatt.

A gyökér él így a talajban, s fája égig ér,
csókunk életet lehel tüdőnkbe, s ettől lüktet, pezsdül a vér,
a csillagok a fények már nem az égen gyülekeznek,
vágyam, s vágyad gyújtja, testünkből születnek,
hogy ne hulljon ki egy sem Édes- szeress és szeretlek.

/ Csak úgy/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Linkwithin

Related Posts with Thumbnails