2010. július 29., csütörtök

Két kezemmel az éj fenekén apró gödröt ástam... - Csak úgy

Két kezemmel az éj fenekén apró gödröt ástam.
bíbor vörös lüktetésben, szívem oda zártam.
Dobogj csak ott csendben-
-s egy mozdulattal eltemettem.

Ím már nincs gondom forrása,
nem is jön sóhaj a számra.
A könnyek elillantak, mint pezsgőn a gyöngyöző habok,
lángoló szív nélkül ugyan, de szabad Szellem vagyok
Csak talán mi furcsa és hideg

Így nincsenek színek.
Elvesztek a csipkés fodrok,
hosszú, vastag drótot sodrok
Szívem régi kertjét hagyom,
hogy sodrott acél fonja körbe egy sárga, izzó
alkonyon.

( Csak úgy )


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Linkwithin

Related Posts with Thumbnails