2012. szeptember 16., vasárnap

Csak úgy: ...és
                                                                              




töltés tövében
ívet húzott a nap
mikor szád szegletében 
lágyan megcsókoltalak

puha tenyeredben
arcom megpihent
de zakatolt hevében
a szív idebent

lelkem testedbe bújt
s tiéd az enyémbe
a két szív úgy simult
mint hernyó a selymébe

s mikor elköszöntünk:
"Édes, holnap újra látlak"
nem vettem észre,
hogy lelkem ott maradt nálad



(Csak úgy)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Linkwithin

Related Posts with Thumbnails