Valentin nap története

Ki volt Valentin? 

Az egyik könyvben azt olvashatjuk, hogy két Valentin volt, kiknek történetéből egy legenda született, mások vitatják, hogy ketten lettek volna, egyes források viszont három Valentinről beszélnek. Íme néhány a különböző történetekből:

• 
  
  

  Valentin római pap volt, aki Claudius császár üldöztetése alatt vértanúként halt meg i. sz. 269-ben vagy 270-ben. Valentin Terni püspöke volt, aki Rómában halt meg vértanúként.

• 
  
  

  Valentin fiatal keresztényként élt a keresztény vallás üldöztetése idején. Hitéért elfogták és börtönbe zárták, majd halálra verték 269. február 14-én. Amíg börtönben volt a legenda szerint üzeneteket küldött a barátainak: "Ne felejtsétek el Valentint!" és "Szeretlek benneteket!"

• 
  
  

  Egy másik történet szerint Valentin pap volt, aki titokban párokat adott össze, ellenszegülve ezzel Claudius császár törvényének, amely átmenetileg megtiltotta a házasságkötéseket.

• 
  
  

  Valentint bebörtönözték, mert megtagadta a pogány istenek imádását. A börtönben barátságot kötött a börtönőr lányával. A legenda szerint imájával gyógyította meg a lányt, és kivégzésének napján üzenetet írt neki, amit így írt alá: "A Te Valentinod"

  

  Nos akkor ki volt Valentin? Miért ünnepeljük február 14-én?

  
  Nem ismerjük pontosan a személyét.

  
  

  Valentin nap története 1.

  Az egyik legenda szerint Valentin fiatal keresztényként élt a keresztény vallás üldöztetése idején. Hitéért elfogták és börtönbe zárták, majd halálra verték 269. február 14-én.  Amíg börtönben volt a legenda szerint üzeneteket küldött a barátainak:

  
  "Ne felejtsétek el Valentint!" és "Szeretlek benneteket!"

  

  Valentin nap története 2.

  Más legenda szerint Valentin i. sz. 269-ben vagy 270-ben római pap volt, aki titokban párokat adott össze, ellenszegülve ezzel Claudius császár törvényének, amely átmenetileg megtiltotta a házasságkötéseket. Valentint ezért bebörtönözték.
  A  börtönben barátságot kötött a börtönőr lányával. A legenda szerint imájával gyógyította meg a beteg lányt, és kivégzésének napján üzenetet írt neki, amit így írt alá:
  "A Te Valentinod".

  

  A Valentin nap megünneplése a mai kor divatja?

  
  

  Bármilyen meglepő, nem! A Szent Valentin Nap megünneplését Celacius pápa rendelte el 496-ban.

  A középkorban ő volt Anglia és Franciaország területén az egyik legnépszerűbb szent.

  Valentint ma vértanúként tiszteli a katolikus egyház, hisz azért vesztette életét, mert nem tagadta meg az elibe járulóktól a házasság szentségét.

  Halála napján, február 14-én – amelyet egyben mennyei születésnapjának tartanak – az ő emlékére cserélnek szívet hívők és hitetlenek. Igaz, csak papírszívet, de örök jelkép az is. S nemcsak a szerelmeseknek jár ki, hanem a jó barátoknak is. Mindenkinek, aki felé szeretettel fordulunk.

  

   

  A magyar néphagyomány Bálint napja

  
  

  Február 14-ét szerelmesek napjaként Magyarországon csak 1990-től ünneplik, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar néphitben nem volt e nap korábban is ünnep. Igaz, másféle. Nálunk ugyanis az ünnep keresztény jellege volt a meghatározó, hiszen az itáliai ókeresztény vértanú, Valentin (=Bálint) legendáját nálunk is ismerték. Olvasható az Érdy-kódexben is. Eljutott hozzánk egy másik Bálint-történet is egy németországi püspökről, akinek az ünnepe eredetileg január 7-hez kapcsolódott. Az ő alakja később összeolvadt a vértanú Valentin történetével, s egyszerre ünnepelték meg mindkettőt, 14-én. A német püspök segítségében elsősorban a nyavalyatörősök és a lelki betegek bizakodtak, így e napon ők is ünnepeltek. Akik ilyen betegségre hajlamosak voltak, azok szívesen viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy frászkeresztet, amely a betegség elriasztására szolgált. Bálint napjához időjóslás is tartozott. Azt tartották, ha hideg, száraz idő van ezen a napon, akkor jó lesz az évi termés.

  

  Shakespeare

  Az vagy nekem

  Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
  s tavaszi zápor fűszere a földnek;
  lelkem miattad örök harcban él,
  mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
  csupa fény és boldogság büszke elmém,
  majd fél: az idő ellop, eltemet;
  csak az enyém légy, néha azt szeretném,
  majd, hogy a világ lássa kincsemet;
  arcod varázsa csordultig betölt,
  s egy pillantásodért is sorvadok;
  nincs más, nem is akarok más gyönyört,
  csak amit tőled kaptam s még kapok.
  Koldus-szegény királyi gazdagon,
  részeg vagyok és mindig szomjazom.
  (fordította: Szabó Lõrinc)